Idei szeptemberi hír, hogy Németországban a régészek megtalálták az eddig ismert legrégebbi római lemezvértet, ráadásul egy darabban.
A lelet az első századból származik, vagyis kétezer éves: az időszámításunk szerint 9-ben vívott teutoburgi csatában viselte egy római legionárius.
Noha némileg meglepő, hogy nem ette meg a rozsda ezt a rendkívül különleges vastárgyat, a lelet nemcsak történelmi szempontból bizonyíték – arra is rámutat, amit egyébként eddig is tudtunk, hogy tudniillik a vas hihetetlenül tartós alapanyag. Napjainkban a modern technológiának és eszközöknek köszönhetően roppant hatékony védelmet biztosíthatunk a korrózió ellen a vastárgyainknak, de le kell szögeznünk, hogy a vas pusztán önmagában is hihetetlenül szívós.
Mi is az a korrózió?
A korrózió latin eredetű szó, eredeti jelentése „megrágás”, vagyis mondhatjuk, hogy roppant találó kifejezés, lásd: megeszi a rozsda.
Egy kémiai reakcióról, illetve elektrokémiai folyamatról beszélünk, amely a fém felületén indul el a környezet egyik komponensének a hatására, majd átterjed a belső részek felé, átalakítva, azaz tönkretéve az adott tárgyat. A leggyakoribb és legismertebb korrózió a rozsdásodás.
Ez az oxidációs folyamat víz és oxigén jelenlétében megy végbe a fémen, vagyis a vas a nedves levegőn kezd rozsdásodni, jellemzően egy sérült, egyenetlen ponton. Száraz közegben nincs rozsdásodás, ezért is kerülhettek elő több ezer éves vastárgyak például sivatagokból.
Szabaduljunk meg a rozsdától!
Mivel a levegő és a víz mindenütt ott van – szerencsére, hiszen mindkettő lételemünk – a rozsda is az életünk része, de hatékonyan védekezhetünk ellene. Többféle módszer is létezik, a leghétköznapibb a védőbevonatok használata. Az ilyen bevonat – festék, lakk, zománc, esetleg egyéb fémek, példának okáért nikkel-, króm- vagy aranyréteg – célja a nedvesség és az oxigén távol tartása a fém felületétől.
Akárhogy is, ha a vas mellett döntünk, például kovácsoltvasból készíttetünk kerítést, kaput, kandelábert, egyebeket, biztosak lehetünk benne, hogy kellő karbantartás mellett nemhogy az ükunokáink, hanem az ükunokáink ükunokáinak leszármazottai is saját szemükkel láthatják majd a használati tárgyainkat.
